Komolyabb indoklást nem tartalmazó, hirtelen felindulásból, ugyanakkor hosszas megfontolás után született döntés eredményéről való híradás

Now the winds of change are blowing -
Something evil must be growing...
(You just wait!)
Kedves Világegyetem!
Tudom, hogy alapbeállításban nem szenvedheted az emberiséget. Azt is tudom, hogy külön szamárpadot képvisel a szemedben ez a langyos kis ország, amiben több a sopánkodás és a múltba révedés, mint a Proust összesben. És igen, tudom, hogy a kegyetlenség látszólagos, és átmeneti, és nézőpont függvénye.
Mindennek ellenére nehezen tudom elfogadni, hogy Blogter olyan lett, amilyen.
Csak ennyi. És már ez is több, mint kellene.
Kedves Olvasó! Mandrake blogja lassacskán rajzok és versek blogjává alakul. Az ok egyszerű - Mandrake puhapöcs lett. Legutóbb éppen ezt rakta ki betűtésztából (hallga' csak!):
milyen furcsa kis semmi lettem -
halvány és fényetört üvegszem;
hadarva vétett kósza dallam.
(mi mást akartam?)
Kedves Olvasó! Kedveli Ön a lélekemelő kicsengésű, ugyanakkor marginális hétköznapi tapasztalatokat felsorakoztató, negédes bejegyzéseket? Akkor ezt a posztot Önnek találták ki! Olvasson tovább (mert olvasni amúgy is jó)!
Kísértetjárta kártyavár a szívem. Úgy sirat,
ahogy csonttá aszott kutyák siratják holdukat.
Gyertáim fénye megbicsaklik álomtükrödön.
Avarban síró lépteim nyomába fagy köszön.
S míg megfogan egy égi áldás, vész a földi hév.
Ködök jönnek, hogy eltakarják mellkasom tüzét.
Roppant gerendák sóhajával együtt alszom el -
kísértet ír a kártyavárban szürke semmivel.
Eternity rémmese író játékának én vagyok az egyik aktuális áldozata. Az én részem alant hömpölyög folytatásra várva...
Bigyó arra kért, vegyek részt ebben a mém játékban, én pedig kedves és lelkes vagyok, úgyhogy íme. Kedves közönség! Következzék 7 (azaz hét) dolog, amit Önök valószínűleg nem, vagy rosszul tudnak Mandrake-ről.
Bigyótól jutott el hozzám a mém, és abszolút zsákutcába tévedt, mivel én aztán már nem dobom tovább a labdát - megtartom magamnak.

Összeférceltem ezt az új gúnyát a blognak - áldassék a nevem (újfent, s hangosan)! További mondanivaló híján, kedves fogyasztó, érd be ennyivel! Most pedig megpihenek picinyt.
Mikor az élet valószínűtlen fordulatai szétzilálnak, mint a berlini reptér szele a Taft nélküli frizurát, a nálam tapasztaltabbak bölcsességei között keresek irányadást. Az elmúlt napokban egy esküvői beszéd kapcsán pedig eszembe jutott édesapám egy régi kinyilatkoztatása.
Vajon észreveszi valaki, ha most, az éj leple alatt aljas módon visszaszivárgok a Blogterre? Vajon feltűnik bárkinek is, ha rügyet bont a halott fa ága? (Miféle rügy? Miféle fa?) Három éves lesz a Blogter, olvasom. Tizedannyi, mint én. Az élet ugyan továbbra sem habostorta, és nem is vidámpark, de elkapott valami szánandó kis nosztalgia, és hát különben is Vonnegutot olvastam (megint, mindig)...
Kedves Érdeklődő!
A blog ruhájának szabásmintája Doransky Textheavy-je. Átszabta az élõ legenda, Mandrake. Nem volt nagy meló, mert az idõ pénz, a pénz viszont nem boldogít. Amúgy persze minden copyright Mandrake (2005-2008 és tovább).